Útinapló · Barangolás

The London Journal #1 Csak úgy ott lenni

Az a csodálatos dolog történt velem, hogy július végén az egyik barátnőmmel elutaztam Londonba öt napra. Ha úgy vesszük ez volt az első igazi utam, mi szerveztünk és találtunk ki  mindent, semmilyen előre kiadott programhoz nem kellett igazodni, teljesen a magunk urai voltunk. Fantasztikus volt! Nem látványosságról látványosságra járni, hanem csak úgy ott lenni valahol, és menni amerre a lábunk visz.
Ráadásul mindezt Londonban!

blog3

London számomra mindig is egy kiemelten különleges hely volt, egyszerre misztikus és mindennapi. Hisz megannyi szeretett történet kötődik ide. Innen indult Harry a Roxfortba, ezeket az utcákat koptatta sétapálcájával kedvenc detektívem Hercule Poirot, itt dolgozik a szívemnek szintén kedves Cormoran Strike (és persze Sherlock Holmes is, a detektívek szeretik Londont), az itteni Természettudományi Múzeumból lopták el a Krakent, és még sorolhatnám hosszasan. Az utcák nevei is mind ismerősen csengtek, néha be is ugrott egy-egy jelenet ahol emlegették őket (Á, a St. James igen, ha nagyon ügyes az ember akkor innen tizenöt perc alatt áttud érni Holbornba megölni a férjét, aztán visszamenni a vendégségbe – de ez csak Japp felügyelő téves feltevése, ne higgyétek el).

blog2blog15blog1

Annyiszor kerültem kapcsolatba Londonnal a könyvek, filmek, hírek és más emberek által, hogy amikor végre én voltam ott, teljesen természetesnek hatott minden, egyáltalán nem volt idegenérzetem. Nem nagy egészében nyűgözött le, hanem apró részleteiben. A színes házak, a mókás ajtókopogtatók, a rengeteg mókus, a meglepően sokszínű madárvilág, a megszámlálhatatlanul sok double decker (utaztunk rajta többször is, az emeleten a legelején, ez azért fontos mert kicsi koromban az egyik nagy vágyam az volt, hogy egy emeletes busz emeletén legelöl utazhassak, és végre sikerült! Tényleg majdnem annyira lelkes voltam, mint egy kisgyerek).

De ha valamit nem gondoltam volna az út előtt, hát az, hogy Londonban a parkok fognak majd meg leginkább. Pedig így volt, ez a város tele van csodaszép és hangulatos parkkal, a parkok pedig rengeteg emberrel. Nagyon tetszett, hogy mindenféle színű, hajú, ruhájú ember egymás mellett heverészik a fűben, piknikeznek, tollasoznak, olvasnak, kutyáznak, csodás érzés volt közöttük lenni. Amikor már nagyon elfáradtunk mindig kerestünk egy kis parkot és levetettük magunkat a fűbe.

blog13blog18blog14

Egyébként többnyire erről szólt ez az öt nap lelkesen róttuk az utcákat, rácsodálkoztunk minden érdekes épületre, sokat metróztunk, és parkokban üldögéltünk. De nagyon jó volt! A főlátványosságoknak jó formán csak távolról integettünk (azt hiszem csak a Buckingham-palotát néztük meg közelről, meg a Trafalgar Square-t, ahol látunk egy utcai tűznyelő-stand up előadást). Meglepő módon egyszer sem tévedtünk el igazán, ami azért nagyrészt annak köszönhető, hogy a barátnőmnek, velem ellentétben, van tájékozódási képessége, nekem viszont volt metró térképem úgyhogy tökéletesen kiegészítettük egymást (pedig igazából csak emléknek vettem el, nem gondoltam, hogy tényleg hasznos lesz).

blog5blog8blog16blog17

Persze azért volt programtervünk, megnéztünk pár múzeumot is, valamint egy napra leutaztunk Brightonba, de ezekről, és a többi klassz helyről majd a következő bejegyzésben mesélek. Most csak le akartam írni az érzéseimet Londonnal kapcsolatban, és hogy mennyire jó volt, csak úgy ott lenni, és londoni levegőt szívni, remélem sok alkalmam lesz még visszamenni.

blog6

Advertisements

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s