Ajánló · Könyves

Kedvenc nyári olvasmányaim

Ugyan már javában tapossuk a második őszi hónapot, mégis szeretnék még egy kicsit visszatekinteni a nyárra és megemlékezni a legjobb nyári olvasmányaimról (ami majdhogynem az összes nyári olvasmányom, de ez most lényegtelen).

bag-801703_960_720
Elizabeth Gilbert: Big Magic

Ismerkedésem Elizabeth Gilberttel, még az év elején, nem indult túl szerencsésen. Az Ízek, imák, szerelmek stílusával sehogy sem tudtam meg barátkozni, de láttam pár előadást Liztől, ami alapján úgy döntöttem mégis megéri megpróbálkozni ezzel a könyvvel. És milyen jól tettem! Nagyon élveztem elmerülni Liz gondolataiban, és őszinte lelkesedéssel olvastam sorait a kreativitásról és a kitartásról. Lenyűgözőnek tartom az írás iránt érzett szenvedélylét, és az alkotói folyamathoz való hozzáállását. Egy valóságos kreatív energiabomba ez a könyv, amiből feltöltekezhet az ember (nagyban hozzájárult ahhoz, hogy újból elkezdjek blogolni).

Néhány a kedvenc gondolataim közül:

I think perfectionism is just a high-end, haute couture version of fear. 

The earliest evidence of recognizable human art is forty thousand years old. The earliest evidence of human agriculture, by contrast, is only ten thousand years old. Which means that somewhere in our collective evolutionary story, we decided it was way more important to make attractive, superfluous items than it was to learn how to regularly feed ourselves.

Are you considering becoming a creative person? Too late, you already are one.

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Bár nagyon szeretem Agatha Christie-t, még sosem olvastam az egyik leghíresebb könyvét a Tíz kicsi négert. De ami ennél sokkal furcsább, hogy nem is spoilereztem el magamnak az évek során. Így hát csak csekély alap információkkal vágtam neki egy semmittevős nyári napon, és el is olvastam még aznap. Szegény régi, megviselt könyvtári könyvecske csaknem széthullott a kezeim között, olyan lendülettel faltam a betűket, míg végül rádöbbentem, hogy a jó öreg Agatha megint alaposan túljárt az eszemen. Tipikusan rájellemző történetvezetés, hogy még az elején meg van a kézenfekvő megoldás, de aztán a cselekmény forgatagában elfeledkezik róla az ember, és a végén csak fogja a fejét, hogy „de hát annyira egyértelmű volt”. Ezek a legjobb fajta krimik (vagy ez már thriller?), amikor a csavar annak ellenére, hogy sokkoló, egyben természetes is.

Donnie Eichar: Halálhegy

A Gyatlov-csoport különös tragédiája, mint oly sokakat, engem is megragadott, bár messze-messze nem annyira, mint Donnie Eichar-ot, aki kaliforniai otthonát hátrahagyva eredt a rejtély nyomába, hogy aztán
könyvet írjon róla. Csupán csak annyira, hogy szinte egy nap alatt befaljam ezt a könyvet.
Úgy gondolom, hogy sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi is történt 1959-ben a borzalmas halált halt kilenc túrázóval, de Eichar nagyon szép kísérletet tett a megoldásra. Végig a tények mentén haladt, de szépen adagolta hozzá a történet érzelmi és horrorisztikus vonalát. Bár volt néhány olyan adat, aminek úgy éreztem túl kevés jelentőségett tulajdonított (vagy csak mások tulajdonítottak nekik túl sokat?), nem a tipikus konteós úton haladt (csak az a tény számít, ami illik az elméletbe), egy egészen hihető elképzelést állított fel.  Ugyan biztosat tényleg soha nem fogunk tudni, nagyon megnyugtató számomra, hogy legalább egy logikus magyarázat is létezik.

Robert Galbraith (J. K. Rowling): Gonosz pálya

Rettentően lelkesen vetettem bele magam a harmadik Cormoran Strike történetbe, de őszintén szólva most annyira nem varázsolt el, mint az előző kötetek. Ez is teljesen magába szippantott a komótos hangulatával, és továbbra is nagyon szeretem a főszereplő párost, de most már egy kicsit többet váram (ami igazán bosszantó, hogy majdnem meg is kaptam azt többet, de aztán mégse).
Ennek a könyvnek a témája a legvalósabb, és épp ezért a legszörnyűbb is, így szemet tudok hunyni afelett, hogy nem volt rejtély (mert nem volt, előre tudtuk a miértet, a hogyant, a ki pedig teljesen irreleváns). Főleg, hogy cserébe a szereplőink magánélete pörgött fel egy kicsit. Még jobban megismertük Robint, és tovább árnyalódott a karaktere. Eddig amolyan csodanőként volt ábrázolva, akinek szuper ötletei vannak, talpraesett, és mindig tudja hol kell a nyomokat keresni, és úgy álatalában, ha csinál valamit azt nagyon jól csinálja (hmm, most ezt így leírva eszembe jutott, hogy mintha már lett volna hasonló karaktere Rowlingnak, nem?). De ebben a részben kiderült, hogy ő is tud kifejezetten hülye döntéseket hozni (még ha alapvetően meg is tudom érteni). Érdekes kontrasztban áll Strike-kal, aki bár elég fantáziátlan, kicsit merev, és talán túl óvatos, nem hajlandó megalkuszni az életben, és a kényelmes boldogtalanságot választani.
Kíváncsi vagyok Rowling mit választ majd, a végtelenségig húzza a már megszokott formulát, vagy mer kockáztatni és teljesen új vizekre evezni a szereplőkkel.

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

Ó, Britt-Marie! Nem is tudom mit írjak. Szentül hiszem, hogy vannak könyvek, amik egyszerűen leszólítják az embert, ravaszul befurakodják magukat a látóteredbe, és minden erejükkel lehengerlő első benyomást próbálnak nyújtani, mert tudják, hogy most épp rájuk szükséged. Britt-Marie története is ilyen volt.
Csakúgy hanyagul levettem a könyvtár polcáról, mert most mindenki úgy oda van Backman előző könyveiért. Aztán már az első sorok úgy magukkal ragadtak, hogy alig vártam hogy belekezdhessek. Végül pedig, mikor a végére értem csendesen sírdogálva vettem tudomásul, hogy nélkülem folytatódik a történet. Mert biztos vagyok benne, hogy Britt-Marie kalandjai még csak akkor kezdődtek igazán, csak mi már nem láthatjuk, ami elég szomorú. De talán még találkozhatok vele valahol.
Mindenesetre nagyon a szívembe zártam ezt a tisztaságmániás, abnormálisan merev nőszemélyt, minden idegesítő hibája ellenére legszívesebben bemásztam volna a könyvbe, hogy megöleljem (aminek valószínűleg egy kicsit sem örült volna, mert nem civilizált emberhez méltó, hogy csak úgy könyvekbe ugrálva ölelgessük a másikat).

Advertisements

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s